Huszonöt éve halt meg a világ legjobb dobosa + VIDEÓ

Ha a dobolás technikáját, a virtuozitást, a gyorsaságot és a hangzás erejét tekintjük, vitathatatlanul kiemelkedik a zenészek sokaságából az amerikai dzsesszdobos, Buddy Rich, aki huszonöt éve, 1987. április 2-án halt meg. A zenészt sokan a világ legjobb dobosának tartották.

A legendás Buddy Rich leginkább azzal mutatta ki elkötelezettségét hangszere és a zene iránt, hogy egész életét maradéktalanul a dobolásnak szentelte. 1917. június 30-án Bernard B. Rich néven látta meg a napvilágot New York City Brooklyn negyedében. Pályafutása hét évtizedet ölelt fel és meglepően korán indult, egészen pontosan tizennyolc hónapos korában, amikor már színpadon állt dobos és sztepptáncos gyereksztárként a “showbizniszben” dolgozó szülei oldalán. Alig négyévesen a Broadwayre kapott szerződést, így lett a második legjobban fizetett gyereksztár a világon. Nem sokkal később hawaii és ausztráliai turnén vett részt, és még akkor is csak tizenegy esztendős volt, amikor első saját zenekarát megalakította. Autodidakta módon tanult és gyakorolni is csak a színpadon, műsorok közben volt hajlandó.

A dzsesszbe 1937-ben szeretett bele, amikor Joe Marsalával kezdett játszani a híres New York-i Hickory House-ban. 1938-ban már Tommy Dorsey csapatát erősítette, majd olyan nagyságok oldalán tűnt fel, mint Dizzy Gillespie, Charlie Ventura, Louis Armstrong és Gene Krupa. 1946-ban Frank Sinatra anyagi támogatásával alakította meg saját bigbandjét, de mivel jó kedélyű, ám heves vérmérsékletű férfiú volt, gyakran összekülönbözött a szintén szenvedélyes Sinatrával, egészen a tettlegességig. Rich ekkor már a dobosok királyának számított, a trónról barátját, a szintén legendás Gene Krupát is letaszította.

A korszak a bigbandek hanyatlását hozta, így Buddy Rich kiszenekarokra állt át, Norman Granz híres “Jazz At The Philharmonic” produkciójával turnézott. Dolgozott Charlie Parker, Lester Young, Art Tatum, Lionel Hampton társaságában, az ötvenes években énekesként is fellépett. 1959-ben egy szívinfarktus átmenetileg lelassította és ekkor eljátszott a gondolattal, hogy “főállású” énekes lesz, de a dobolást soha nem tudta feladni. A 60-as, 70-es években saját zenekaraival turnézott és két night clubot is nyitott, Buddy’s Place és Buddy’s Place II néven. Rock elemeket is beemelt a zenéjébe, ami jelezte, mennyire rugalmasan képes alkalmazkodni a közönség ízléséhez. Buddy Rich ragyogó technikáját sohasem vitatták a szakértők és a kollégák, bár némelyek hatásvadászattal vádolták. Maximalista volt, nemcsak magától, zenészeitől is száz százalékos teljesítményt követelt, ezért sokan hajcsárnak tartották. Csípős humora is közismert volt, ezért többször meghívták televíziós talk show-kba, vendége volt többek között Johnny Carsonnak, Mike Douglasnak, Dick Cavettnek.

Díjak, kitüntetések sorát kapta meg életében: három Grammy-jelölés mellett övé lett a Grammy Presidents Merit Award, doktorává fogadta a híres bostoni Berklee zeneiskola, beválasztották egyebek közt a Downbeat és a Modern Drummer szaklap dicsőségcsarnokába. Három amerikai elnöknek is játszott: Franklin Rooseveltnek (már elnöksége után), John Kennedynek és Ronald Reagannek, de elkápráztatta Thaiföld uralkodóját, Husszein jordániai királyt és az angol királynőt is. 1983-ban újabb szívrohamot vészelt át, műteni kellett, ám alig két hónap múlva már újra úton volt zenekarával, dacolva az újabb betegségekkel. 1987. április 2-án Los Angelesben egy agydaganat miatti műtét után szívbénulás végzett vele. Temetésén régi barátja, Frank Sinatra emlékezett rá.

Share to Facebook
Share to Google Buzz
Share to Google Plus
Kattintson ide a kép beszúrásához.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>